Nemrégiben hozzám került az OCZ egyik fürge SSD-je, amit kicsit szeretnék bemutatni Nektek:

Az Agility család második generációjáról van szó, ami már megkapta a SandForce SF-1200-as vezérlővel kerül forgalomba. 40 és 480 Gb között, 13 méretben találkozhatunk vele, így mindenki pénztárcájának és szükségletei függvényében választhat a palettáról.

Egy kis, zöld fekete dobozban lapul a meghajtó, melyen a legfőbb paraméterek és kisebb leírás található a benne szunnyadó kisördögről. Az SSD PC (LINUX, XP-Vista-7) és MAC kompatibilis, így mindenkinek jó társa lehet.

Specifikáció:

• Native TRIM support
• Seek Time: .1ms
• Slim 2.5" Design
• 99.8 x 69.63 x 9.3mm
• Lightweight: 77g
• Operating Temp: 0°C ~ 70°C
• Storage Temp: -45°C ~ +85°C
• Low Power Consumption: 2W in operation,
  .5W in standby
• Shock Resistant up to 1500G
• RAID Support
• Included 3.5" Desktop adapter bracket
• Compatible with Windows XP, Vista, 7, Mac OS X and Linux
• MTBF: 2 million hours
• 3-Year Warranty

A doboz kinyitása után az első dolog nem más, mint egy 3,5"-os meghajtóhelyre beépíthető kis tálca, melyen jó nagy OCZ felirat tudatja velünk, hogy tényleg nem gagyi cuccot vettünk. Kidolgozása a tálcának igényes, nem sorjás és a mai trendeknek megfelelően fekete színben pompázik.

A tálca alatt bújik meg az SSD, egy pénztárca-szerű kinyitható, fekete dobozkában. Antistatikus zacskóban csücsül egy jó kemény, fekete szivacsban, mellette pár csavart találunk a beszereléshez.

A doboz aljából még előbújik egy kis kéziköny, pár hasznos tanáccsal és egy matrica, mely a "My SSD is faster than your HDD" felirattal eddig mindent aláz, amivel találkoztam.

Kézbe véve feltűnően könnyű egy sima notebook winchesterhez képest, de ha belegondolunk, hogy nincs benne csapágyazás, nehéz acéltányérok, olvasófej és milliónyi apró kütyü, érthető is.

A hátulján nem találunk mini USB csatlakozót, így magában külső háttértárként nem tudjuk használni, mindenképpen szükségünk lesz egy keretre hozzá. Csupán a SATA2-es és a tápellátáshoz szükséges csatlakozókat találjuk, így viszont Notebook-ba és PC-be is könnyedén beépíthetjük a kicsikét.

A másik végén egy kis matrica védi a belsőt, tudatja velünk, hogy sérülés esetén a garancia megszűnik, így nem is szedtem szét, bármennyire is kíváncsi voltam a gyomrára.

A hozzá kapott kerettel könnyedén, egyszerűen behelyeztem a CM Storm Sniper fiókjába, majd becsusszantottam a helyére.

Az AIDA x64 Disk Benchmark-ban 211,9MB/s olvasást tudtam kihozni belőle bekapcsolt TRIM funkció mellett, ami 90MB/s-el vert oda a 300Gb-os Velociraptoromnak.
Átlagos elérési ideje 0,15 ms, ami kevesebb idő, míg egy gondolat átfut az agyunkon.

Megformázott mérete 57242Mb, ami nem azt jelenti, hogy nincs meg a teljes 60Gb, hanem azt, hogy a vezérlő nagyjából 5% területet letilt arra az esetre, ha a cellák az igénybevétel miatt elfáradnának, a letiltott részből tudja őket pótolni.

Az ATTO Disk Benchmarkban jól lebontottan látszik, hogy egyes szakaszokban mennyi az előnye egy HDD-hez képest.
4Kb-es fájlok olvasás/írás sebessége ~ 85/53 Mb/s, ami egy winchesterhez képest 160/100 szoros gyorsulás (4Kb-es fájlokat használ a legtöbbet, a windows rendszerinduláskor).

Az eredményekből egyértelműen látszik, hogy a sebessége sokkal leköröz egy átlagos winchestert, de még a híres Velociraptort is. Egyetlen hátulütője, hogy az ár/tárterület aránya nem a legjobb, viszont azt is érdemes szem előtt tartani, hogy az SSD nem tárolásra lett kitalálva, hanem rendszerlemeznek, illetve olyan háttértárnak, amelyen nagyon sokszor mozognak vagy nagyon sok adat mozog.

Azt is tudjuk, hogy a számítógép olyan mint egy lánc, csak annyira tud gyors lenni, mint a leglassabb láncszem. Ezt az időt nagyjából a P4 korában értük el, amikor a HDD-k már nem gyorsító, hanem hátráltató tényezők voltak. Az SSD-vel viszont a háttértárak sebessége olyat ugrott, hogy sok-sok évig nem lesz az a processzor, ami a teljes sebességüket kihajtsa.

Az SSD témával még egy másik cikkben is fogunk foglalkozni a közeljövőben.

Üdv: planbmokus